Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! Az egyházi vezetők ünnepi gondolatai

A Szatmár.ro hírportál egyházi vezetők szavaival, karácsonyi gondolataival kíván minden kedves olvasójának és partnerének békés, boldog ünnepeket.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntője:

Montforti Grignon Szent Lajosról jegyezték fel, hogy a város főutcáján egy koldust talált, aki kiéhezve, elcsigázva, sebekkel borítva ült. Anélkül, hogy a koldus kérte volna, átkarolta, vállára vette, s vitte magával a kolostorba. Késő éjszaka volt, a kapu zárva. A szent határozottan kopogtatni és kiáltani kezdett: Nyissátok ki a kapukat Jézusnak! Ennél találóbb felhívás nem is kell Karácsony ünnepére.

Ma a megtestesülés titka előtt térdre ereszkedve, lelki szemünkkel egy újszülött Gyermeket pillantunk meg egy szegényes istállóban, jászolba fektetve, aki Isten szemével néz vissza ránk. De ki is Ő, akinek ma születését ünnepeljük?

Hogy jobban megértsük, fel kell elevenítenünk egyházunk tanítását a megtestesülésről. E szerint az Atya elhatározásából, a Szentlélek közreműködésével, a második isteni személy, a Fiúisten, a Boldogságos Szűz Máriától emberi testet és lelket vett föl, és emberként kezdett létezni. Maradt, aki volt, az Isten Fia és lett, aki eddig nem volt, ember, az Ember Fia. Ezért Jézus Krisztus az Atyától való örök születése révén valóságos Isten, és a Szűzanyától való születése révén valóságos ember. Persze, a megtestesülés titkát akárhogy is kifejtenénk, az emberi értelem számára felfoghatatlan titok marad. Valamit azért mégis megsejthetünk belőle.

Először is azt, hogy Isten szeret minket és üdvözíteni akar bennünket. Azzal, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát a világba azt bizonyítja, hogy az emberiséget nem tekinti elveszett tömegnek. Becsül bennünket, értékeli fáradozásainkat, munkánkat, hiszen Jézus Krisztus értünk lett emberré, és vállalta mindazt, ami embervoltunkhoz tartozik. Ezzel megmutatta, hogy életünknek célja és rendeltetése van. Nem lehet kétséges számunkra, hogy a végső célunk Isten, és a Vele való közösség a teljes ismeretben és a teljes szeretetben, vagyis az üdvösség.

Másodszor a megtestesülés titkában Isten azt sugallja, hogy ez a reményünk nem hiú ábránd, hanem kikezdhetetlen bizonyosság. Jézus Krisztus megtestesülése óta az emberiség története üdvösségtörténet lett. Bárhogy is érzed magad, Jézus hozzád, érted jött, és úgy szeret, ahogy csak Isten tud szeretni. Kisgyermekké lett érted, keresztre ment érted, a kenyér és a bor színe alatt miattad rejtőzik – és egyszer majd a tied lesz egészen! Öleld magadhoz, és mosolyogj vissza rá!

Nyissátok ki a kapukat Jézusnak! Már tudjuk, hogy ki az, aki jön. A Fiú, Isten Fia és a mi testvérünk. Aki ajtót nyit előtte, aki befogadja, nem azt mondom, hogy elmúlnak a problémái, hogy az életében nem lesz fájdalom, de minden értelmet kap. Az Ő érkezésére készültünk advent folyamán. Ő Emmanuel, velünk lévő Isten, aki az Oltáriszentségben most is kopogtat lelkünk ajtaján. Ne zörgessen hát hiába!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott szent Karácsonyt és boldog új évet!

† Schönberger Jenő
megyéspüspök

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének ünnepi üzenete

Karácsonyi pásztorlevél – Velünk az Isten!

Szeretett Testvéreim!

Isten ígéretét Ézsaiás közli (Ézs7,14) úgy, amint azt Máté karácsonyi evangéliuma megismétli. „Íme szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt1,23). Évszázadokon át ez az ígéret éltette a kiválasztottakat, ez élteti az elhívottakat mindmáig és az elkövetkezendőkben.

Máté evangéliumában megkapjuk a mennyeit hordozó, minden várakozást felülmúló név hiteles fordítását, jelentését és üzenetét. Az ünnepi napokat telítő örömöt mintegy keretbe fogja a titkot magyarázó név, sőt mindent áthat és ellenállhatatlan vágyat kelt a meghittség hétköznapokra való átvitelére. A karácsonyra szűkített Isten-közeli élmény mintha az ünneptelen napokra a fájdalmas magunkra hagyottság tapasztalatára cserélődne. Nemcsak nincs közel, hanem elmenekült mellőlünk. Még a hívő emberekben is előáll az ünnep utáni kiüresedés fájdalmas benyomása, hogyne jelentkezne ez a kételkedőknél.

Karácsony ünnepén várható, hogy felmerül bennünk a kérdés, hogy hogyan van velünk az Isten, és ha megkérdeznek gyermekeink vagy elkeseredett felnőttek erről, mit mondunk? Mutasd meg az Urat, a Jézuskát, az angyalt… – hallom gyermekkorom vágyát visszacsengő szavakban, érzékelem elkeseredő emberek óhaját, félelmekkel szenvedők követelését. Karácsonykor sem a gyertyafényben vagy a díszes fenyőfán mutatjuk meg a velünk lévőt. Mint ahogy az ünnep összes csillogó kelléke is kevés, hogy Istent lássunk, amint velünk van. Az ünnepi hangulat hozhat enyhületet, néhány áldott órát, de utána még emésztőbb a kérdés, miként van velünk az Isten.

A gyülekezet hívő tagjainak számolnia kell azzal, hogy ilyen halálosan is leterhelt korban, mint amit elszenvedünk, tudatosabban is készülnünk kell Isten jelenlétének kérdéseire válaszolni, mert nem mindenki képes hitben elfogadni ezt a tényt. Tudatosítanunk kell, hogy a próféta jövendölése szó szerint beteljesedett. Jézus megszületett, itt élt az övéi között és véghez vitte tökéletesen Isten üdvözítő szándékát. Eljön majd ítélni eleveneket és holtakat, de addig is itt van velünk, csak más vonatkozásban. A közvetlen és közvetett jelenlét igazságát kell megértenünk és megértetnünk, hogy ne tagadásba fúljon el az Istennel való együttlétünk, hanem csodákban tapasztaljuk meg annak mindennapi valóságát.

Velünk az Isten, amikor hitelesen szólnak róla testvérek, akik életében már rendet teremtett a jelenvaló. Velünk az Isten, ha a halál torkából érkezők szólnak az irgalomról. Velünk az Isten, amikor mi is megtapasztaljuk, hogy nélküle semmire nem jutottunk volna, de most itt vagyunk kegyelemmel és mennyei ajándékokkal. Velünk az Isten a felebarát mondatában, mosolyában, kézfogásában, tervében és munkájában. Velünk az Isten, amikor így hordozzuk mi is felebarátainkat, ha kell pénzünkkel, szolgálatunkkal, imádságunkkal és mindennel, amink van és amit elnyerünk a szükségekre. Velünk az Isten, hogy velünk maradjon, és hogy velünk ossza szeretetét másoknak, és a másokét nekünk.

Karácsonykor ezzel a biztatással keresi Isten egyházkerületünk valamennyi tagjának a szívét, hogy ezzel a bizonyossággal forduljunk egymáshoz támogatón, tele hittel és reménységgel. Imádkozzunk a keresztyénekért, az egészségünkért, a magyar nemzetért azzal a meggyőződéssel, hogy Isten erővel és hatalommal van velünk!

Áldott karácsonyt ad a mi Urunk minden gyermekének, és adjon is nekünk, hogy bátorságot vegyünk az általunk még nem ismert jövőbeni küzdelmekhez.
 

Nagyváradon, 2021 karácsonyán
A békesség kötelékében!
Csűry István püspök

Tolnay István nagykárolyi református esperes ünnepi gondolatai

„Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki… És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg meg nem érkeztek. Akkor megállt a hely felett, ahol a gyermek volt. A csillagot látva igen nagy örömmel örvendeztek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és arcra borulva hódoltak neki. Majd kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt.2,1-11 szem.)

Kedves ünneplő olvasó! Ugye, egyetértesz velem abban, hogy ajándékot kapni mindenki szeret? Akármilyen életkorúak is legyünk, felnőttek vagy gyerekek, fiatalok vagy „örök” fiatalok, szerintem minden ajándéknak nagyon tudunk örülni. Na de mi van, ha választani kell két ajándék között? Tegyük fel, hogy valaki, aki meg akar bennünket ajándékozni, elénk tesz két ajándékos dobozt: az egyik egy gyönyörű, színpompás csomagolópapírral beborított, arany masnival átkötött doboz, a másik pedig egy egyszerű, kendermadzaggal átkötött kartonskatulya. Az ajándékozó előrebocsátja: teljesen mindegy, illetve legyen titok, hogy melyikben mi rejlik! A kérdés, hogy első látásra melyiket választanánk? Szerintem a legtöbben a díszesebbet, a szebbet kérnénk, gondolván, hogy ami kívülről jobban néz ki, biztos belül is valami nagyon értékes van benne. Mert mi mindig a legjobbra vágyunk, és persze egymásnak is a lehető legjobbat, legtöbbet szeretnénk ajándékozni. Ez teljesen természetes.

Az idei ünnep jó híre az, hogy Isten szeretne bennünket ezen a karácsonyon ismét gazdagon megajándékozni. Azt olvassuk a Római gyülekezethez írt levélben: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32) Pál arról beszél, hogy Isten már mindnyájunkért odaadta az Ő egyszülött Fiát. Ez azt jelenti, hogy Jézus az első karácsonyon értünk megszületett, majd egész életét úgy élte, hogy értünk, emberekért élt, Nagypénteken értünk és miattunk halt kereszthalált, végül pedig húsvét hajnalán feltámadt a halálból. Isten azt szeretné, ha miénk lenne a legnagyszerűbb karácsonyi ajándék: maga a megszületett Megváltó!

Szokás a karácsonyt Jézus születésnapjának is nevezni. Ez egy nagyon kedves gondolat, azonban tudjuk nagyon jól, hogy ha valakinek születésnapja van, és arra meghívnak bennünket, akkor illik az ünnepeltet valamivel megajándékozni. Emberek között ez teljesen megszokott. Azonban képzeljük el, mi lenne, ha a saját születésnapunkra szerveznénk egy partit, amire meghívjuk a barátainkat, rokonainkat, és mindenki hozna egy csomó ajándékot, amiket átadnak: egymásnak – de maga az ünnepelt semmit sem kap! Ugye, milyen furcsa lenne, hogy pont az ünnepelt nem kap ajándékot? Attól tartok, karácsonykor a legtöbb ember ünnepéből kimarad a lényeg, és ez maga Jézus, mert mindenki kap ajándékot, csak Jézus nem. Mindenki és minden más fontos (csillogás, szép fenyőfa, pompa, fénysorok, díszek, finomabbnál finomabb ételek, drágábbnál drágább ajándékok stb.), csak Ő nem. Pedig olyan jó lenne egy olyan karácsony, amikor nemcsak egymást, hanem a születésnapos Jézust is megajándékozzuk! 

Persze, feltevődik a kérdés: ugyan mit is adhatnék én az Istennek? Hiszen neki már mindene megvan! Hát nem Övé az egész teremtett világ, ez a végtelen univerzum? És aki ezt gondolja, mondja, annak egyfelől teljesen igaza van. Ő nyilván nem vár el tőlünk sem születésnapi partit, neki nem kell szép új ruha, sem ékszerek, sem játékkonzolok, sem új mobiltelefon, sem semmi más földi érték.  Rendben, de akkor van egyáltalán valamim, bármim is, amit én az Isten Fiának adhatnék?

Nos, Jézus születése napján Isten meghirdet számunkra egy nagy ajándékcsere-akciót: felkínálja a legdrágább ajándékot, és cserébe nem kér mást, csak azt, hogy szívből-lélekből átadjuk magunkat neki. Úgy, amint vagyunk: tele aggodalmakkal, reménytelenségekkel, betegségekkel, terhekkel, örömökkel és bánatokkal, hittel vagy hitetlenséggel. A legjobbat adja, és a legtöbbet kéri cserébe. Az idézett karácsonyi történet szerint a napkeleti bölcsek sem a „maradékot”, vagy a „felesleget” adták oda Jézusnak, amikor meglátogatták őt, hanem három nagyon fontos, értékes és jelképes ajándékot: „…kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2,11). Jézusnak sem a rész-életed kell, nem egy szegmens az életed köréből, hanem, mint fentebb hangsúlyoztam: a legtöbb és a legjobb: Jézusnak mi magunk kellünk, számára ez a legnemesebb ajándék. Nekünk pedig Ő a legnagyobb ajándék. És ha ez a kölcsönös ajándékozás megtörténik idén karácsonykor, akkor elmondhatjuk: még a bölcsekéhez képest is értékesebb ajándékot adtunk és kaptunk. Mert aki a legnagyobb ajándékot, Jézus Krisztust megkapja, az oda-vissza tudja adni azt, ami Istent a leginkább megilleti: a teljes életét, amelyet bátran, bizalommal és reménységgel tehet le az Ő mennyei kezébe!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak boldog karácsonyt, sok szeretettel,

Tolnay István nagykárolyi református esperes

Kovács István unitárius püspök karácsonyi pásztorlevele

„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12)

A karácsonyi történet izzó magja a jászol és a benne fekvő kisgyermek. Milyen különös, hogy a világ egyik legmeghatározóbb történetének kezdete ilyen egyszerű. A hétköznapiba beleszületik egy új élet, ami valami más, sokkal jobb, ami Isten és ember közeledésének reményét hordozza.

Akkor talán kevesen sejtették, hogy ez a különös egyszerűség vonul végig majd Jézus egész életén, hogy pontosan ez lesz egyik legfontosabb tulajdonsága. Ez nyilvánul meg abban a szelídségben, ami téglát tégla után bontva építi le a falat Isten és ember, ember és ember között. Hogy ez megfér, sőt együtt tud lüktetni radikalizmusával, ami elsőbbséget harcol ki az embernek a törvénnyel szemben. Hogy ezért majd a béke és a szeretet nyelvén szól, és a figyelmet a külsőségekről a lélek csendjére fordítja. 

Számomra ez az emberközeli egyszerűség teszi követhetővé a példáját. Ez az az erő, amivel élni szeretnék, amivel magam és mások kiteljesedéséért tenni szeretnék. Ez az az erő, amit a jó Istennel való kapcsolatomban meg szeretnék élni. Így minden karácsonykor Jézussal együtt legjobb önmagam is megszületik. Mint egy minden évben visszatérő jel, ami arra a teljességre emlékeztet, ami lenni kívánok. 

A karácsony járulékos kellékei, a fények, a csillogás, az ajándékok, a karácsonyfák fontosak, mert hozzáadnak a lelki lényeghez, a maghoz. Viszont, kedves Testvéreim, olyan jó volna, ha úgy élnénk meg mindezt, hogy ne takarják el az ünnep lényegét. Bárcsak ebben a csodálatos időszakban, amit csengőszó kísér és csillagszóró világít, helyet kapna az a történet, amivel mindez kezdődött… Bárcsak az ünnep külső burkának csodaszerű csillogása ki tudná egészíteni az izzó mag szerény egyszerűségét. Olyan jó volna ezt a kettőséget meglátni és megélni a jászol szalmájának aranyában. 

Amikor egy kisgyerek születik, szülők, testvérek, nagyszülők, rokonok és barátok állják szeretettel körül. Az a szeretet, amivel egy újszülött felé fordulunk, másmilyen. Feltétlen, annak az öröméből ered, hogy a csecsemő van, létezik, megérkezett. Puszta léte és jelenléte szeretetteljes hálával tölti el lelkünket. Istenlátó tekintete átmos, megváltoztat. Tiszta lelke egy szebb, jobb holnap reményét hordozza. Hiszem, hogy a karácsonyi történet egyik legfőbb célja erre a szeretetre, egy ilyen fajta emberi viszonyulásra emlékeztetni bennünket. 

Ha ezzel azonosulni tudunk, ha átérezzük ennek a különlegességét, akkor újra meg újra, az idén is meg fog változtatni, váltani ez az egyszerűség. Hiszem, hogy csak így tudunk teljességgel jelen lenni az ünnepben. És így tudunk meggazdagodva továbblépni az ünnepből. 

Isten adjon mindenkinek gyermekszem tisztaságú karácsonyt és örömökben és áldásban gazdag új évet! 

Kolozsvár, 2021. karácsonya
                                                                                  Atyafiságos üdvözlettel,
Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke